“Én biológus vagyok, húsz éve dolgozom a magyarországi természeti értékek védelméért, és – bocsássatok majd meg nekem – lehet, hogy egy kicsit száraz leszek, nem szoktam tüntetésen beszélni.
Környezeti válság miatt vagyunk itt mindannyian, mindent megfordító, mindent megváltoztató környezeti krízis miatt. Megoldásokat keresünk, és megoldásokat követelünk. Úgyhogy nagyon jó a hely, ahol állunk, mert a fülek, akikhez az üzenetünk szólni akar, itt vannak egészen közel.
Valójában két, egymással összefüggő, de külön-külön is gyilkos problémával állunk szemben. Az egyik maga a klímaváltozás, amit a szén, a kőolaj és a földgáz égetéséből a légkörbe jutó többlet-széndioxid okoz. De van egy másik probléma is, ez pedig a természeti környezetnek a rombolása, amit a túlzott területhasználat és a pazarló erőforrás-gazdálkodás okoz.
A hetvenes évektől mostanáig, vagyis kevesebb, mint ötven év alatt, a bolygó összes gerincesállatfaj-állományának a 60%-a pusztult el. Ötven év alatt! Magyarország teljes területének 13%-a maradt természet-közeli állapotban (fordítok: ez azt jelenti, hogy több, mint 85%-ot lebetonoztuk, beszántottuk vagy különféle, tájidegen növényzettel borítottuk be). Hogy mik a következmények, azokat mindannyian látjuk. A víz- és élelmiszer-biztonság fog csökkenni, a lakható területek beszűkülnek és átrendeződnek, és naponta fogunk szembesülni kiszámíthatatlan és szélsőséges időjárási jelenségekkel. Mindez fel fogja erősíteni azokat az egyébként is létező társadalmi feszültségeket, amelyek akár globális szintű konfliktushoz is vezethetnek.
Beszélnünk kell a természetrombolásnak az erkölcsi oldaláról is. Az ember felelőssége ebben kiemelkedő. Egyetlen – értelemmel, fejlett technológiával és civilizációval rendelkező – fajnak sincs joga ahhoz, hogy a vele együtt kifejlődött többi életformát elpusztítsa. Beszűkült, utat vesztett és kifordult az az értékrend, ahol a gazdasági növekedés fontosabb, mint az élet tisztelete.
És akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy mit tehetünk ezekkel a gigantikus méretű problémákkal szemben. Erre a válasz azzal indul, hogy lépésekre, elemekre kell bontanunk a megoldást.
Nincs egy darab olyan megoldás, amivel minden problémát kezelni fogunk. Mik lehetnek ezek?
– Megújuló, zöld energiaforrásokat válasszunk, olyanokat, amik nem járnak a további természetrombolással.
– Mondjunk nemet a duzzasztógátas vízerőművekre, és a mértéktelen tűzifa-felhasználásra, a napelemeket pedig épületekre tegyük, ne termőtalajra!
– Magyarországon tízezer négyzetkilométernél is több terület alkalmas arra, hogy természetes megoldásokkal, gátak nélkül tárazzunk vízkészletet. A vízmegtartás létfontosságú, mert hazánkat egyre súlyosabb mértékben érinti a klímaváltozás, a szárazodás és a hőhullámok. A vízhez igazítsuk a táj-használatot, ne pedig fordítva!
– A természet máig megmaradt töredékeit semmilyen módon ne lehessen tovább csökkenteni! Minden szabályozás és az agrártámogatási rendszer kizárólag természetbarát gazdálkodást engedjen meg!
– Javítsuk az erdők természetességét a vágásos erdőgazdálkodás korlátozásával! Hazánk 2 millió hektárnyi erdejéből legalább 10%-on szüntessük meg a vágásterületeket, kapjon elsőbbséget a széndioxid-megkötés, a vízvisszatartás, az erdei életközösségek védelme és a mikroklíma stabilizálása!
– Javítsuk vizeink ökológiai állapotát, a szennyezés csökkentésével, az árterek visszacsatolásával és a folyó menti természetes erdők, gyepek és vízjárás helyreállításával!
Folytathatnám még ezt a sort, ugyanis a lehetséges megoldások mind az asztalon vannak. Hosszú lista, de minden egyes eleme külön-külön megvalósítható. A kérdés az, hogy mikor és hogyan vállalják fel saját feladatukat a politikai és gazdasági döntéshozók, a véleményvezérek, a média és a többségi társadalom.
Az emberiség előtt egyetlen lehetséges út áll: előremenekülni a változásba, saját döntésből átalakítani fogyasztási szokásainkat, termelésünket és a természethez való viszonyunkat. Le kell ezeket cserélni egy fenntartható változatra! Cselekedj, most!”
Sipos Katalin,
a WWF Magyarország igazgatója.
