Bea sosem “csak” zenélt, mindig óriási figyelmet fordított a lelki egészségre is, amit számos előadása és kreatív fórumokon való megszólalása is bizonyít. Magánéleti és művészi fordulatairól, a Magnet Házban tartott előadásairól és a 2018-ban megjelent Hazatalálok című lemezéről beszélgettünk.
Mindig is ismert voltál a önsegítéssel, kreatív építkezéssel kapcsolatos szenvedélyedről is. Mit gondolsz, mennyiben segített hozzá ehhez az úthoz a művészi és előadói tapasztalatod?
Az a gondolat, hogy megtaláljam a saját hangom, számomra mély jelentéssel bír: azt énekeljem, ami igaznak hangzik. Tisztán énekelni az a hamis ellentéte, azaz találkozom az én belső igazságommal, önmagammal. És ebben a rendszerben nehéz lenne bujkálni: a dal mindig újabb és újabb dolgokat mutat meg a saját működésemről, lényemről. Az áldásos “mellékhatás” az, hogy e dalok nemcsak velem teszik ezt, hanem a hallgatóimmal is. A visszajelzésekből tudom, hogy mások élete is változik ebben a folyamatban, nemcsak az enyém.
Köztudott, hogy az új albumod sajátos formában a válásodat is magában foglalja. Mit kell tudni a Hazatalálok című 2018-ban megjelent albumodról: az alkotás ebben az esetben önterápia is volt számodra?
Az első alkotói fázis az, igen. De aztán sok-sok órát áldoztam a mesterség oltárán, mert azért itt a végső forma a dal, a zene, és annak megvannak a maga törvényei. Szóval nem elég csak ‘terápiázni’, meg kell gyúrni a lélek mélyén talált nyersanyagot. Szavakkal és dallamokkal – meg a zenésztársaimmal – bíbelődöm, míg a dal olyan nem lesz, amilyennek én belül hallom, és ahogy az szerintem a leginkább elér a hallgatóim szívéhez és füléhez.
2018. November 15-én egy előadást is tartottál a MagNet Belső Udvarban az albummal kapcsolatban. Ennek témája a kreativitás és az őszinte storytelling krízishelyzetben: a saját élményeidet dolgozod fel és osztod meg ezeken az alkalmakon? Milyen élmény Neked ez az szerep?
Igen, főleg saját élményekről beszéltem, az a leghitelesebb, de azért bekerülnek egyéb tapasztalatok is. Öt évvel ezelőtt összeraktam egy tréninget, Szeretem az ötleteimet címmel. Ha valamit, ezt nagyon jól megtanultam: hogyan lesz egy belül felsejlő ötletből a világban is testet öltő valóság. Én egy innovátor vagyok, és rájöttem, hogy ehhez a félelem leküzdése a legnagyobb hajtóerő. Azt tapasztaltam magamnál és másoknál, hogy a “Van egy ötletem!” lelkes felkiáltás után a következő gondolat nagyon gyakran az, hogy “de vajon elég jó-e?”, vagy hogy “de mit fognak hozzá szólni mások?”… Az új dolog születése mindig félelmet kelt.
Nagyon szeretem ezt tanítani, mert látom az embereket kinyílni, “aha!” élményekkel távoznak és ez nekem óriási erőt ad ahhoz, hogy még többet meséljek erről. Mindenkiben ott van az alkotó, a saját ötleteit megvalósító ember. Nagyon szeretek erről előadni, tanítani, mert végső soron egy közösség még szervesebb része lehetek ezáltal.
