Mit jelent neked az éneklés, mit jelent kórusban énekelni?
Azt hiszem, hogy minden onnan ered, hogy én nagyon jól érzem magam akkor, amikor énekelek. Számomra az éneklés nem más, mint az, hogy kifejezem az érzéseimet. Olyan, mint a beszéd, vagy az öltözködés. Én eléggé kevéssé tudom elképzelni magam anélkül, hogy ne énekelve (vagy dúdolva, vagy csak belül zümmögve) éljek. Közösen mindez talán könnyebb, és társadalom-kompatibilisebb is. Ha valaki egyedül énekel egy köztéren, az vagy dilis, vagy koldul; addig az, aki közösségben teszi ezt, az vagy egyszerűen jókedvű, vagy flashmobol. Így hát igazából azt gondolom, hogy az éneklés általános emberi szükséglet, amit együtt sokkal könnyebb kielégíteni.
Az éneklés gyógyító erejéről ősidők óta tudunk. Az emberi rezgések önmagukban is jó hatással vannak a másikra, az éneklésnek öngyógyító hatása van. Mindemellett a legfontosabbnak azt tartom, hogy az, aki közösen énekel, annak sokkal nagyobb a testtudata, jobban érzi embertársait.
Meggyőződésem, hogy az éneklés rég nem arról szól, ami a legfontosabb benne. Mivel művészet, szeretjük, ha a dal a lehető legmagasabb szinten szólal meg. Ugyanakkor nem győzöm hangsúlyozni, hogy közös éneklés terén az elvárt szint sokkal könnyebben elérhető, mint az éneklős tehetségkutatóknál. A társadalom azt gondolja, hogy mindenki, aki énekel, annak azt tökéletesen kell csinálnia. Ez olyan mintha mostantól stigmatizálnánk a hobbifutókat csak azért, mert nem lesznek soha versenyzők. Már gyerekkorban távolodunk az énekléstől: vagy az iskolában, vagy a családban érik a gyerekeket lesújtó visszajelzések, amik aztán örökre bennük ragadnak.
Egy olyan alkalom, amikor rövid idő alatt egy random összetételű csoportból közösen éneklő kórus varázsolódik. Kicsit próba, kicsit koncert. Ismeretterjesztés és művészet.
Büszke vagyok arra, hogy sok embernek nyújt heti rendszerességű éneklési lehetőséget a Csíkszerda. Valóban, a hat formációval összesen mintegy 40 teltházas koncertet adunk évente. Nehéz lenne megmondani, hogy mi teszi ezt a közösséget olyan dinamikussá –hiszem, hogy picit ez rajtam is múlik. Az azonban nyilvánvaló, hogy többről van szó: a közösséget alkotó emberek különlegesek, a kórus működési szabályai rendhagyóak, és egy olyan zenei munkamódszerrel és stílussal rendelkezünk, ami sokakat vonz, nemigen van sok hozzánk hasonló együttes Európában.
