Károly és Réka huszonhat esztendeje ismerik egymást, a művészetükkel mindketten – mondhatni – egy az alkotás során kijelölt, képzeletbeli közép felé haladnak. Mint oly sokunkat, őket is vágyaik, reményeik hozták össze, ám útközben félretették romantikus elképzeléseiket a párkapcsolatról, házasságról, mert belátták, hogy a hőn áhított cél felé leginkább a magányos út vezet. Károly a férfi, Réka a női aspektusból próbál belesimulni vagy olykor inkább behatolni a senki földjére, a zalai és a somogyi vidék szemmel nem látható határsávjába, mely a művészetüket leginkább jellemzi.
A festészetük önfeltáró, önleleplező folyamat, lényegében az én eltávolítására tett szenvedélyes igyekezet. A közös kiállításon bemutatott képek ennek az útnak a lenyomatai. Minden kép főszereplője egy női vagy férfi én, jelenlétük illuzórikus, vonásaik nem számítanak, noha hangsúlyosan jelen vannak a képeken, mégis minden mozdulatukkal mulandóságukra, délibáb létükre utalnak.
Réka krónikásként áll élete egyes eseményei mellett, és lényegében azt festi le, ami őt érte, az én legutolsó tájait is be akarja járni, mielőtt végleg búcsút venne tőle. Károly eggyel hátrébb lépett, talán a köztük lévő huszonegy év korkülönbség miatt is, már mintegy kilátóból néz le az életére, személyes történeteinek számára már nincs akkora jelentősége, képein inkább vándorol, s kedvenc helyszíneinek felelevenítésével emlékezik egykori önmagára, vagy pedig megáll,és mintegy mozdulatlanul szemléli a világot, miközben talán arra gondol, hova is mehetne, ha megérkezett.
Az eseményen Károly saját szemén keresztül bemutatja Rékát, Réka pedig Károlyt, melyet Marosán Angelika, az est háziasszonya és moderátora fűz össze, majd teszi fel kérdéseit az alkotóknak. Az esten bemutatásra kerül Zalai Károly két újonnan megjelent könyve, „Az örökkévalóság tisztaszobája”, amelyben Jónás Péter írt verseket a festmények mellé, és a „Mindenképpen novella”, melyben Károly a festményei mellé írt novellákat
Mindenkit szeretettel várunk.
