A MagNet Közösségi Ház közérdekű kérdésekről párbeszédet kezdeményező sorozata, a MagNet Labor Pszichés es(e)tek címmel három alkalmat szentelt az önismeretünk szélesítésének. Ennek a rendezvénysorozatnak a népszerű blogger, Bihari Viki állt az élére, aki a tőle megszokott utánozhatatlan stílusban mesélt nekünk. Az érintett három témáról Viki ad egy kis összefoglalót:
Mikor átbeszéltük, mi legyen ennek a három estnek a témája, nem gondolkodtam sokáig.
Pánikbetegség, depresszió és bántalmazás.
Hogy miért pont ezek?
Lassan 42 évesen, úgy gondolom, rengeteg tabu és szégyenérzet van bennünk, körülöttünk, közöttünk. Szégyent érez az áldozat, akit megerőszakoltak, az anya, aki nem mer beszélni a menstruációról a lányával, az apa, akinek az érzelmi fejlődésére nem jutott idő három műszak mellett. Nem mondunk ki dolgokat, nem merünk haragudni, érdekérvényesíteni, mert azt nem szabad.
Mivel évek óta azt vallom, hogy semmi sem ciki, és a társadalmi konvenciókat sokszor fel kell rúgni, ezért nagyon sok humorral, öniróniával és szarkazmussal mondom el mindazt, ami állati kellemetlen.
10 évig voltam pánikbeteg, pontosabban ennyi ideig küzdöttem pánikzavarral, ahogy manapság mondják. Magamtól gyógyultam meg, rengeteg könyv, előadás és videó segítségével. A pánik számomra nem betegség, hanem egy állapot, melyből ha nem is simán, de ki lehet jönni, ha az ember jól választja meg a megküzdési mechanizmusokat..
Hogy mi az pontosan, nem tudom. Érezni éreztem évtizedekig, voltak rá elméleteim, definícióim, de mivel ez egy befelé fordított harag, így valahogy túl komolynak érzem rá a súlyos, ragacsos, kissé fekete elnevezést, hogy “depresszió”.
Persze, van belőle több, és semmi sem fekete fehér, mindenki más. Az én depresszióm sokáig vendégeskedett nálam, talán foltokban a mai napig megvan, de nem nagyobb már, mint én, hanem csak egy szelíd, kedves barát, aki néha az illedelmes másfél óránál egy hangyányit tovább marad nálam.
Ha megkérdezik, hogy depressziós vagyok-e, a válaszom egy határozott nem. Ha az a kérdés, hogy akarok-e életem hátralévő részében úgy élni, hogy egy másodpercre se legyek rosszkedvű, befelé forduló, levert és életunt, akkor is nem a válaszom.
Sok mindent tanultam és tanulok tőle.
Az egyik kedvenc témám – ha lehet ezt mondani.
Mivel nem vagyok szakember, csak egy wannabe önismerő, ezért számomra három fajtája van a bántalmazásnak: a fizikai, a verbális, és az érzelmi.
Általában csak az elsőről szokott szó esni, mert egy lila folt, egy törött kar, vagy egy vérző orr igencsak látványos, ellentétben egy grimasszal, egy vállrándítással, egy gúnyos megjegyzéssel, vagy pusztán a szeretetmegvonással, vagy az elhanyagolással szemben.
Mivel érzelmi bántalmazásnak én is ki voltam téve, ezért belülről tudok hitelesen, és érthetően beszélni róla, valamint könyvet is írtam a témáról, melyben részletesebben taglalom mindhárom bántalmazási formát.
Ha van személyes érintettséged e témákban, vagy csak hajt a kíváncsiság, hogy belső működésedet jobban megértsd, gyere el a MagNet Közösségi Házban szervezett önismereti programjaira!
