Dr. Köves Alexandra ökológiai közgazdásszal, a Corvinus Egyetem adjunktusával beszélgetünk egy tudatosabb, fenntarthatóbb gazdaság jövőjéről.

„Jólét gazdasági növekedés nélkül?” Mit is jelent ez? Honnan indult a kezdeményezés és merre tart?

Ökológiai közgazdászok már több évtizede foglalkoznak azzal, hogy a gazdasági növekedésnek komoly környezeti és társadalmi korlátai vannak, amivel szembe kell néznünk. Tavaly ősszel az Európai Parlamentben tartottak egy „ nemnövekedés konferenciát”, ahol kutatók a döntéshozók elé terjesztették aggályaikat a kényszerű gazdasági növekedés hatásairól. A Jólét gazdasági növekedés nélkül egy petíció, amelyet először kétszáz európai tudós írt alá, mára pedig közel 9000 csatlakoztak a felhíváshoz.

Lényegében arról szól, hogy el kellene kezdeni átgondolni, hogy ez a típusú kényszerű gazdasági növekedés, amely jelenleg a gazdasági paradigmák középpontjában áll, meddig tartható. Egyre többen vannak azok, akik azt gondolják, hogy semeddig. Ahhoz, hogy a fennálló ökológiai -és társadalmi problémáinkat meg tudjuk oldani túl kellene lépni ezen a növekedés orientált gondolkodáson és új alternatívákban kellene gondolkodni.

Egy alapjában véve kapitalista szemléletű gazdaság hogyan fogad egy ilyen típusú kezdeményezést?

Lassan-lassan a döntéshozók is rájönnek, hogy ez nem tartható. Vannak olyan vezetők, akik nem fognak egy ilyen cél mögé beállni, de látjuk, hogy, amikor pl. Trump elmegy egy extrém klímaváltozást tagadó irányba, akkor egyből megjelenik a zöld mozgalom a demokraták körében. Tehát, ezek a gondolatok nem fognak elhalni, sőt inkább megerősödnek. Úgy gondolom, hogy ez egy alulról feltörekvő gondolkodási váltás lesz, és főként a hétköznapi emberek szemléletváltása fog kikövetelni egy humánusabb, fenntarthatóbb gazdaságot.

A bírálók főleg az ideológiák irányából támadnak? Mit gondolsz erről?

Sajnos akik ezzel foglalkoznak még sokszor megkapják a hippi vagy a kommunista jelzőt anélkül, hogy a bírálók igazán megértenék a mögöttes logikát. Csupán annyiban vannak áthallások, hogy a kommunizmus is abból indult ki, hogy a kapitalizmus által generált problémákra próbált valamiféle megoldást találni. A gondok, amit Marx vagy Polányi anno leírt, nem tűntek el azóta sem, ezért itt az ideje, megreformálni, azt ahogy most működik a gazdaság és az erre épülő társadalom. A nemnövekedés kutatási területe erre keres kézzel fogható megoldásokat. Szóval, mélyebb ismeretek nélkül lekommunistázni ezt az irányt elég rövidlátóságra vall.

A cél egy egyenlőbb világ és a fejlődő országok felzárkóztatása is, ha nem tévedek?

Igen. Jelenleg nagyon erős egyenlőtlenségek vannak, akár globális szinten akár egy adott társadalmon belül. Ezeket úgy lehetne csökkenteni, hogyha elkezdenénk gondolkozni azon, hogy kinél vannak a felelősségek, kinél jelentkeznek a költségek és kinél jelentkezik a haszon, mert ez abszolút nincs összhangban. Ez mit is jelent a gyakorlatban; hogyha ma előállít valaki a gazdaságban valamit és abból hasznot húz, annak a környezeti költsége nem feltétlenül magát érinti, hanem lehet, hogy a világ másik táján valakit. A nemnövekedés célja az is, hogy végre megértessük, hogy a végtelenségig nem lehet a világ másik felén az erőforrásokat úgy felhasználni, hogy annak a fogyasztói, pozitív hatásait több ezer km-re élvezzük.

Mi lehet a bankok és kicsiben a mi feladatunk egy fenntarthatóbb gazdaság megvalósításában?

Az, ahogyan ma finanszírozzuk a gazdasági növekedést vagy a beruházásokat, az nagyon nagy mértékben hat arra, hogy mik jönnek létre. Mérlegelni kell azt, hogy felelős vagy felelőtlen beruházásokat támogatunk. A MagNet Bank, ebben kifejezetten fejlettnek számít, mert azt mondja, hogy- én kontrollálom azt, hogy hova helyezem ki a pénzem és azt, hogy olyan beruházásokat nem támogatok, amelyek társadalmilag vagy környezetileg károsak. Ez egy fontos lépés. És, ha az emberek azt mondják, hogy én inkább a MagNet Banknál fogok bankolni, mert ő ezeket is figyeli, ez egy tovagyűrűző hatás. Kicsiben mi leginkább a tudatosságunkkal tudunk hozzátenni ehhez. Azzal, hogy megnézzük az összetevőket, megpróbálunk olyan helyekről vásárolni, akik felvállalják ezeket a felelős értékeket. Azt gondolom, hogy ez már egy hatalmas dolog. Ha ebben elérünk egy kritikus tömeget, akkor maguk a rendszerek is változni fognak.

Fogyasztói társadalomban élünk, ahol a státusszimbólumok fontosak, és a pénz az egyik legnagyobb érték a fejekben. Nehéz lesz ezt a társadalmi értékrendet megváltoztatni, nem gondolod?

Igen, és ez nem is úgy fog megváltozni, hogy egy nap azt mondjuk, hogy luxusautókat már nem vásárolunk. Egészen addig, amíg a társadalom ahhoz kapcsol elismerést, hogy nekem milyen nagy autóm van, egészen addig a boldogság valamennyire kötődni fog ehhez. Azért, mert mi az amitől én boldog vagyok? Attól, ha a társadalom engem egy hasznos, tisztességes, jó embernek lát. Addig, amíg a társadalom ezt a nagy autóval járó valakit látja értékes polgárának, addig ő ezzel is fog járni. Onnantól, ha én azt mondom, hogy ezeket már nem látom menőnek, és sokkal inkább gondolom azt, hogy az az ápoló a menő, aki mindent belead abba, hogy a keze alatt lévő emberek minél egészségesebbek legyenek, és ezt sokkal jobban megbecsülöm társadalmilag, mint bármelyik anyagi szimbólumot, akkor fog a kollektív értékrend és a világ igazán változni. Az élvezet nem abból adódik, hogy mekkora autó van alattam, hanem abból, hogy a közösség mennyire pozitívan fogad. Ha ez más úton érvényesül, akkor az fog fontossá válni.

A dolgozók szempontjából a nemnövekedés mit jelent? Kevesebb stressz, kevesebb túlóra?

A nemnövekedés egyik központi javaslata az, hogy csökkentsük a munkaidőt. A jelenlegi közgazdaságtanban úgy gondolkodunk, hogy a munka kvázi negatív hasznosságú dolog. Azért kell elszenvedni, hogy a gyümölcsét, a „fogyasztást” élvezhessük. De itt a csavar, mert aztán kiderül, hogy minél többet dolgozunk annál többet fogyasztunk és így egyre magasabb szintjeihez szokunk hozzá a fogyasztásnak. Aztán egyre többet dolgozunk, hogy ezt a szintet fenntarthassuk. Ez pedig egy önerősítő folyamat. A nemnövekedésnek az lenne a lényege, hogy a „Jóllétet” ne csak az anyagi fogyasztáson keresztül éljük meg, hanem például a szabadidőn keresztül, a közösséghez való tartozáson keresztül, a családunkkal töltött minőségi időn keresztül.

Van remény?

Én optimista vagyok, mert amikor az embereknek megadod a gondolkodás szabadságát erről a témáról akkor ők is azt mondják, hogy nagyon sok mindenről hajlandóak lennének lemondani annak érdekében, hogy egy másfajta, fenntarthatóbb, igazságosabb világban éljenek. Az igazi probléma nem abban van, hogy az emberek előbb -utóbb nem értenének egyet abban, hogy ez a helyes irány, hanem, hogy nem folytatunk erről társadalmi párbeszédet. Egy csomószor nem kérdőjelezünk meg olyan feltevéseket, amelyeket itt lenne az ideje, hogy megkérdőjelezzünk. A technológiai fejlődés olyan változásokat hoz a világba, hogy ezekről muszáj lesz beszélnünk, különben egyik pillanatról a másikra valami olyan társadalomban ébredünk, amelyben egyikünk sem nagyon akar élni. Azt gondolom, hogy az emberek vágynak arra, hogy valamilyen pozitív jövőképet kapjanak, és érzik, hogy az igazi jóllét nem a gazdasági növekedéstől függ!

Szerző: Somogyi Ágnes